én járkálok nálatok.
Mégsem láttok,
láthatatlan minden halott.
Tíz év is eltelt már
Hirosima óta.
De én hét éves vagyok,
soha sem nő fel, aki halott.
Lángra kapott a copfom,
a szemeim szörnyen égtek.
Egy maroknyi hamu lettem,
szétszóródtam a szélben.
De magamnak tőletek
semmit sem kérek.
Egy pernyévé égett gyerek
Mégcsak cukorkát sem ehet.
Csöngetem a csengődet,
néni, bácsi, tegyél valamit!
Éljen, játsszon,
nyalókázzon
minden gyerek!
Fazil Say megzenésítésében:
KIZ ÇOCUĞU
Kapıları çalan benim
kapıları birer birer.
Gözünüze görünemem
göze görünmez ölüler.
Hiroşima'da öleli
oluyor bir on yıl kadar.
Yedi yaşında bir kızım,
büyümez ölü çocuklar.
Saçlarım tutuştu önce,
gözlerim yandı kavruldu.
Bir avuç kül oluverdim,
külüm havaya savruldu.
Benim sizden kendim için
hiçbir şey istediğim yok.
Şeker bile yiyemez ki
kâğıt gibi yanan çocuk.
Çalıyorum kapınızı,
teyze, amca, bir imza ver.
Çocuklar öldürülmesin
şeker de yiyebilsinler.
A költő előadásában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése