Nazim Hikmet: Diófa

Fejemen felhők tanyáznak,
a tenger belőlem fakad, s körbefut,
a Gülhane parkban vagyok egy diófa,
ágas-bogas, kérges, vén diófa.
Te nem tudod, a rendőr sem tudja.

Diófa vagyok a Gülhane parkban.
Leveleim-mint vízben a hal-, ficánkolnak.
Leveleim-mint selyemkendő-, oly finomak,
tépj belőlük, rózsám, töröld le könnyed.
Leveleim a kezeim-pont százezren vannak.
Százezer kézzel, Isztambul, téged simogatlak.
Leveleim a szemeim, csodálnak téged.
Százezer szemmel, Isztambul, vigyázlak téged.
Százezer szív teérted dobban.

A Gülhane parkban vagyok egy diófa,
Te nem tudod, a rendőr sem tudja.



Nazim Hikmet: CEVİZ AĞACI

Başım köpük köpük bulut, içim dışım deniz,
ben bir ceviz ağacıyım Gülhane Parkı'nda,
budak budak, şerham şerham ihtiyar bir ceviz.
Ne sen bunun farkındasın, ne polis farkında.

Ben bir ceviz ağacıyım Gülhane Parkı'nda.
Yapraklarım suda balık gibi kıvıl kıvıl.
Yapraklarım ipek mendil gibi tiril tiril,
koparıver, gözlerinin, gülüm, yaşını sil.
Yapraklarım ellerimdir, tam yüz bin elim var.
Yüz bin elle dokunurum sana, İstanbul'a.
Yapraklarım gözlerimdir, şaşarak bakarım.
Yüz bin gözle seyrederim seni, İstanbul'u.
Yüz bin yürek gibi çarpar, çarpar yapraklarım.

Ben bir ceviz ağacıyım Gülhane Parkı'nda.
Ne sen bunun farkındasın, ne polis farkında.


Hallgassuk meg a költő előadásában:

.... és Cem Karaca megzenésítésében: