Ahmet Erhan: Kérdőjel 



Kakukkfű illata száll a pirkadatban
A tengerben egy hal elslisszan, az égen egy csillag kialszik
S mint türkü száll a terjedő reggel.
Egy csiga nyoma nyújtózik a földön
A fűbe tart s ott eltűnik
Egy csigával sem érek fel-mondja a költő
Lábnyomomat nem őrzik a földek
A nők kiket szerettem felejthetőek
mint az éjjel átvonatozott városok.
Kérdőjel vagyok e Földön.
Leveleken ülő harmatot simogatva
Narancsfa árnyékában elnyújtózva
Tücskök ciripelését hallgatva
Félálomban írtam e verset
A Földközi tenger meg mint teafőző bugyogott amott
Mindjárt felkelek és megmosom az arcom
Aztán olvasok vagy virágot locsolok kicsit.




Hallgassuk meg Mahmut Keçeci lenyűgöző tolmácsolásában!

Az eredeti vers:


BİR SORU İŞARETİ

Bir kekik kokusu tüter sabahın seherinde
Denizde bir balık kayar, bir yıldız solar gökte
Ve sabah türkü gibi yayılır
Salyangozların izleri uzar toprakta
Otların arasında gider kaybolur
Bir salyangoz kadar olamadım, der şair
Ayak izlerimi tutmayan topraklarda yürüdüm
Unutmasını bilen kadınları sevdim
Trenle geceyarısı geçilen kentleri..
Şimdi bir soru işareti gibi kaldım şu dünyada.
Dokunup yaprakların üstüne düşmüş çiylere
Uzanıp gölgesine bir portakal ağacının
Kulak vererek cırcırböceklerinin sesine
Bu şiiri uyku haliyle yazdım
Akdeniz bir çaydanlık gibi fokurduyordu az ötede
Biraz sonra kalkıp yüzümü yıkarım artık
Sonra bir kitap okurum, ya da çiçekleri sularım.

Nazim Hikmet: Vasárnap van

Állítólag Nazim Hikmet 1938-ban, egy ankarai börtönben írta ezt a verset. A zsebében egy kis noteszt tartott, abba jegyzetelt. Az elkészült verseket többszöri javítgatás után elküldte egy-két barátjának, de még mielőtt megkaphatták volna végleges formájukat már útra is keltek a rácsok mögül: érdeklődők, barátok, versbarát börtönalkalmazottak másolva, kézből-kézbe "terjesztették" őket, így nem csoda, ha egy-egy versnek számos változata maradt fent. Én ezt választottam:

Forrás:www.fotosinekltr.blogspot.tr

Vasárnap van.

Vasárnap van.

Ma vittek ki először a napfényre.

És én életemben először megláttam, s mozdulatlan, ámulva néztem,

                             hogy milyen kék,

                              milyen tág,

                                        és  milyen messzire van az ég.

Aztán megrendülve a földre ültem.

A falnak dőltem.

Most nem visz az ár,

Nincs szabadság, nincs feleség.

Nincs más, csak a föld,  a fény  és én ....

... boldog vagyok ...

Tessék meghallgatni törökül!

Bugün Pazar

Bugün pazar.
Bugün beni ilk defa güneşe çıkardılar.
Ve ben ömrümde ilk defa gökyüzünün bu kadar benden uzak
                          bu kadar mavi
                           bu kadar geniş olduğuna şaşarak
                                       kımıldanmadan durdum.
Sonra saygıyla toprağa oturdum,
dayadım sırtımı duvara.
Bu anda ne düşmek dalgalara,
bu anda ne hürriyet, ne karım.
Toprak, güneş ve ben...
Bahtiyarım...

Megzenésítve is!