Nazim Hikmet: Egy kislány dala

 Én csöngetem a csengőket,                                                                             
én járkálok nálatok.
Mégsem láttok,                                                              
láthatatlan minden halott.

Tíz év is eltelt már
 Hirosima óta.
De én hét éves  vagyok,
soha sem nő fel, aki halott.

Lángra kapott a copfom,
a szemeim szörnyen égtek.
Egy maroknyi hamu lettem,
szétszóródtam a szélben.

De magamnak tőletek
semmit sem kérek.
Egy pernyévé égett gyerek
Mégcsak cukorkát sem ehet.

Csöngetem a csengődet,
néni, bácsi, tegyél valamit!
Éljen, játsszon,
nyalókázzon
minden gyerek!



Fazil Say megzenésítésében: 

KIZ ÇOCUĞU


Kapıları çalan benim
kapıları birer birer.
Gözünüze görünemem
göze görünmez ölüler.

Hiroşima'da öleli
oluyor bir on yıl kadar.
Yedi yaşında bir kızım,
büyümez ölü çocuklar.

Saçlarım tutuştu önce,
gözlerim yandı kavruldu.
Bir avuç kül oluverdim,
külüm havaya savruldu.

Benim sizden kendim için
hiçbir şey istediğim yok.
Şeker bile yiyemez ki
kâğıt gibi yanan çocuk.
Çalıyorum kapınızı,
teyze, amca, bir imza ver.
Çocuklar öldürülmesin
şeker de yiyebilsinler.


A költő előadásában: 

Ümit Yaşar Oğuzcan: Milliószor Ayten

                                         

Egy Aytennél leragadtam                                                      
Oh, milyen jó
Aytenes italokat iszok
S részegnek lenni milyen szép
Ha a tenger színe nem tetszik
Egy kis Aytent keverek belé-szép lesz
Dalokat énekelek, verseket írok
Aytennek
Órámon mindig 5 perc múlva lesz
Vagy 5 perccel múlt Ayten
Bármerre nézek, őt látom
Ha  a szemem lecsukom, akkor is
Ha engem kérdeztek, Ayten évszaka
S a napok közül is épp Ayten van
Ő éltet engem napról napra
Az ő illata lengi be az utcákat
Az ő szemeit látom a felkelő Napban
Az ő ajka vöröslik a lemenő Napban
Más nőt nekem nehogy dícsérjetek-megsértődöm
De amíg őt dícséritek, csak maradjatok
Igyunk egy kupával, beszélgessünk Aytenről kicsit
Hisz ti is, mint én, szeretitek
De semmi több
Aytent nektek oda nem adom
Tessék, vegyétek el egyetlen ruhámat
A zsebemben van vagy 10 lira
Vegyétek el azt is, ha kell
Én Aytenre gondolok-nem fázom
Nevét háromszor kimondom-gyomrom is megtelik
Hát a szegénység is valami?
Az Aytentelenséghez képest
még a halál is semmi
A nála ki nem kötő hajó süllyedjen el
A nála meg nem álló vonat sikoljon ki
Az őt nem szerető szív szakadjon meg
Az őt nem látó szem csukódjon le
Az őt nem dicsérő nyelv száradjon ki
Kétszer kettő négy maradt Ayten
Mától a szerelmet
Hívjuk úgy:Ayten

 

 Milyon kere Ayten


Ben bir Ayten´dir tutturmuşum                                                                      
Oh ne iyi
Ayten´li içkiler içip
Sarhoş oluyorum ne güzel
Hoşuma gitmiyorsa rengi denizlerin
Biraz Ayten sürüyorum güzelleşiyor
Şarkılar söylüyorum Şiirler yazıyorum
Ayten üstüne
Saatim her zaman Ayten´e beş var
Ya da Ayten´i beş geçiyor
Ne yana baksam gördüğüm o
Gözümü yumsam aklımdan Ayten geçiyor
Bana sorarsanız mevsimlerden Aytendeyiz
Günlerden Aytenertesidir
Odur gün gün beni yaşatan
Onun kokusu sarmıştır sokakları
Onun gözleridir şafakta gördüğüm
Akşam kızıllığında onun dudakları
Başka kadını övmeyin yanımda gücenirim
Ayten´i övecekseniz ne ala, oturabilirsiniz
Bir kadehte sizinle içeriz Ayten´li İki laf ederiz
Onu siz de seversiniz benim gibi
Ama yağma yok
Ayten´i size bırakmam
Alın tek kat elbisemi size vereyim
Cebimde bir on liram var
Onu da alın gerekirse
Ben Ayten´i düşünürüm, üşümem
Üç kere adını tekrarlarım, karnım doyar
Parasızlık da bir şey mi
Ölüm bile kötü değil
Aytensizlik kadar
Ona uğramayan gemiler batsın
Ondan geçmeyen trenler devrilsin
Onu sevmeyen yürek taş kesilsin
Kapansın onu görmeyen gözler
Onu övmeyen diller kurusun
İki kere iki dört elde var Ayten
Bundan böyle dünyada
Aşkın adı Ayten olsun